Sokak szerint a Tumblr a „lányok menedéke”. Szerintem nem így van. Ugyanúgy használhatja egy fiú is.
1. Ez az a hely, ahol bármit csinálhatsz. Nincsenek határok, nem ítélnek el, nem szólnak le. Ott csak szimplán létezel. Őszinte lehetsz, és nem kell azon agyalnod, hogy mi az, amit elmondhatsz, és mi az, amiről jobb, ha hallgatsz.
2. A Tumblr nem a „depresszióról” szól. Millió olyan ember is van rajta, akinek csak azért van, mert szereti az elvontabb, sokatmondó, letisztult képeket. Igen! Ilyenek is vannak.
3. Ahhoz, hogy tumblid legyen, nem kell szomorúnak lenned – bár sokan ezt gondolják.
4. Ezen az oldalon lehet saját véleményed, és miután leírtad, nem fogod azt hallgatni, hogy „Úristen, ne már! Ez nagyon gáz” – és a többi.
5. Találhatsz olyan érzelmekkel rendelkező embereket, amilyen hangulatodban épp vagy. Félreértés ne essék, ez nem valami társkereső.
6. Pár embernek ez az élete. Beleírja a lelkét, elmeséli az élettörténetét képekkel és/vagy idézetekkel. Egy gyereknek is lehet véleménye és emléke. Jó, rossz egyaránt.
7. Rengetegen kérdezték tőlem is, hogy: „Mire jó a Tumblr? Felesleges. Semmivel sem leszel több tőle.” Igazából tényleg nem leszel tőle több. Bár kevesebb sem. Valakinek csak szimplán szüksége van rá, hogy kifejezhesse magát valahol. Valahol, ahol nincs előítélet. Itt nem tudsz külső alapján ítélni. Mindenki csak a belsődet látja.
8. Mostanra rengeteg olyan tumblis lett, akik csak azért regisztrálnak, mert „menő”. Azt hiszik, hogy attól, hogy ők nem használnak valamit, amit mások igen, a tápláléklánc aljára kerülnek. Szerintem például gáz, ha valaki valamit azért csinál, hogy népszerű legyen.
Én úgy kerültem fel a Tumblrre, hogy szólt a barátnőm, hogy ez mennyire nagyon jó. Igen. Én is „divattumblisként” kezdtem. Aztán nem tetszett, nem éreztem magaménak. Eltelt kb. egy év, újra bejelentkeztem, és belemerültem a rengeteg érzelembe, amit ott találtam. Talán felnőttem hozzá – olvastam, reblogoltam. Megszerettem, igazából függő lettem. És nem károsan. Most a függőséget úgy értem, hogy amikor gépeztem vagy telefonoztam, az első, amit megnéztem, a Tumblr volt. Ez még most is így van. Csak már nem mások érzelmeire figyelek, hanem a sajátjaimra.
És íme pár példa a különböző Tumblrökre:
All will be decided at the head
Kratancsik Gitta
