Az emberi jogosok pénteki akciója.
Múlt héten a csapat újra útnak indult, egy fotós–újságíróssal a hátukon, az én képviseletemben. A héten nagyon sok témáról beszélgettek. Szó volt az előző turnus főtémájáról, a menekültekről, a rasszizmusról, a lelkiismereti foglyokról és még sok más jogsértésről. Bár jobb lenne, ha nem lennének ezek a dolgok, és nem kellene róluk beszélgetni, de ha már így alakult, jó, ha tisztában vagyunk velük.
A múlt héten kínai hét volt, így elsősorban egy Liu Ping nevű jogi aktivistának a bebörtönzésével foglalkoztak, akit 6 és fél évre zártak börtönbe. A nőt előzetes fogva tartása során (ami a törvény szerint csak 3 hónap lehet, őt mégis 6 hónapig tartották így fogva) megkínozták, és embertelen módon bántak vele. Az ítélethirdetés előtt két nappal jelezték az időpontot, így a védőügyvéd nem is tudott jelen lenni. A börtönbe kerülése után műtétre volt szüksége, ezután gyomorgörcsök kínozták, de nem kapott megfelelő orvosi ellátást. Többször jelezte, de kérését elutasították. Az erről szóló petíciót ugyanúgy alá lehetett írni, mint múlt héten a többit. Ebben azt követelik, hogy engedjék szabadon Liu Pinget azért, mert fogva tartották és kínozták, a véleménynyilvánítás és gyülekezéshez való jogát nem tiszteletben tartva. Biztosítsák a szükséges orvosi vizsgálatokat, az ellátást és a kapcsolattartást a családjával.
Volt még kampány, ami a miskolci számozott utcákban élő romák kilakoltatásáról szólt. 120 család elvesztette az otthonát, és családtagoknál vagy az utcán kell élnie. Az önkormányzat nem jelentette be a kilakoltatást, váratlanul ért mindenkit. Szólt még kampány egy meleg párról is. Athén belvárosában egy padon üldögéltek, amikor 12-15 fekete inges ember rájuk borított egy piszkos vízzel teli vödröt, majd 10 percen keresztül verték őket. Az egyik férfira ráborítottak egy teli szemeteskukát, majd háromba törték a lábát, mindezt csak azért, mert melegek. A férfi sürgős műtéten esett át, és több hónapnyi rehabilitációra van szüksége.
Hét közben a tábor területén a lány- és fiúház folyosóinak tükreire ragasztottak börtönrácsokat, és mellé kis börtönsapkákat kötöttek. Különböző plakátokat is tettek ki, amiknek egyik kérdése az volt, hogy „Mi lenne, ha nem tudnád, hogy mikor lesz a következő tárgyalásod?”. Pénteken egy viszonylag forgalmas helyre pakoltunk le, majd elkezdték felépíteni az e heti játékot, ami egy „fényképezkedő fal” volt. Itt még inkább jól jött, hogy az előző héten hivatalosan nem újságíró voltam, hanem fotós. A feladatom, bármilyen meglepő, a fotózás volt. Két „falat” csináltak. Az egyik a menekültekért volt, a másik az egyenjogúságért.
A legtöbb látogatója az e heti játéknak ismét külföldi volt. Nagyon érdeklődőek voltak, igazából sokkal-sokkal jobban izgatta őket, mint a magyarokat. Készítettek magukról képet, de aki akarta, őt én fotóztam. Sok ember aláírta a petíciókat, ha nem is az összeset, de minden aláírás közelebb visz a célhoz.
Bokros Eszter
