STORY TIME – TÖMEGKÖZLEKEDÉS

13738205_1184721238246066_1583474947325678204_o

Lassan már három éve tömegközlekedem rendszeresen, vagyis történnek érdekes/vicces dolgok.

Kezdetben nagyon élveztem a buszozást, hogy egyedül elintézhetek valamit, és ,,hú, de nagy vagyok, már egyedül is buszozhatok”. Aztán rájöttem, milyen érdekes emberek vannak a tömegközlekedési eszközökön és az utcákon, szóval már nem annyira tetszik ez a buszozgatás… Ezekről az emberekről mesélek nektek.

1. A nő, akinek rossz napja volt

Egyik kedvencem: az ablak mellé beültem, és leült mellém egy nő (akinek feltehetőleg elég rossz napja volt). 10 perc után szóltam neki, hogy engedjen ki, mert hamarosan leszállok, erre azt mondja, hogy ,,JÓ, ÉN IS MINDJÁRT LESZÁLLOK”. Fél percen belül a busz elért a buszmegállóig, és szóltam megint, hogy „elnézést, le szeretnék szállni”. Megint elmondta, hogy ő is mindjárt leszáll – de még mindig nem állt fel a helyéről. Én ekkor már álltam, ekkor sem engedett ki. Majd a következő megállónál a nő felpattant, és leszállt a buszról.

2. A kapatos ember

Felszálltam a buszra, és egy ittas ember ugyanazt az egy dalt énekelte, és ugyanazt az 5-10 mondatot hajtogatta fél órán keresztül. Ült, és a közelében lévő minden egyes embernek elénekelte a dalt, és elmondta a szövegét. Mindezt nem normál hangerővel, hanem szinte már kiabált – még a busz másik végén is mindenki hallotta.

3. A zenét hallgató ember

Az  utas a busz elejében állt, és elég magas volt, szóval amúgy is feltűnő jelenség. Állt fejhallgatóval a fején, és hirtelen elkezdte őrülten rázni a fejét, majd fél perc után abbahagyta, és (mivel háttal állt mindenkinek) hirtelen megfordult, és kb. 2 percig bámulta a buszon lévő embereket, majd újra elkezdte rázni a fejét, újra körülnézett – és ezt csinálta 10-15 percig folyamatosan.

4. A pizzás néni

Egy néni leült velem szemben, és telefonon beszélgetett az unokájával. A téma a pizzarendelés volt. Miután megbeszélték, hogy milyen pizzát rendeljenek, a néni letette a telefont, és kinézett az ablakon. Hirtelen felém fordult, és elkezdte mondani, hogy „az unokám, Pisti nagyon szereti ám a pizzát, főleg a sajtosat”. Én meg ültem, és egyetértően bólogattam.

5. A kényelmesen sétáló emberek

Ez sajnos gyakran megesik velem. Próbálok sietni, de nem tudok, mert 2-3 emberke egymás mellett kellemesen sétál ( vagyis 5 métert kb. 20 perc alatt tesznek meg) egy szűk járdán, aminek a két szélén korlát van, tehát nem tudok egy nagyobb kört tenni, hogy kikerüljem őket, és ráadásul szemből is jönnek. Amikor megpróbálom megelőzni őket, és melléjük érek, akkor ők is begyorsítanak, sőt gyorsabban is mennek, mint én, hogy még véletlenül se lehessen őket megelőzni. Amikor megpróbálom ugyanezt még egyszer, akkor meg  egy egész hadsereg és egy csomó biciklis jön szembe, ezért megint vissza kell állnom a kényelmesen sétáló emberek mögé. Rendben. Akkor udvariasan elnézést kérek, reménykedem abban, hogy elengednek, és mehetek tovább. Ebben az esetben  hirtelen megállnak, lassan hátrafordulnak, néznek rám, majd elengednek.