NEM AZ ISKOLÁNAK, HANEM AZ ÉLETNEK TANULUNK

dv1453015 (1)

Rossz jegyeid vannak,  a szüleid aggódnak, ‘hát mire viszed így az életben?’ Reményt keltünk.

Ha már ennyire rácuppantam erre az iskola témára, úgy érzem, muszáj egy kicsit szóba hoznom a tanulási szokásokat (nem arra gondolok, amikor egész délután egy szót nem voltál képes tanulni, majd a párnád alá helyezed a füzeted és reménykedsz, hogy a tudás rád talál, vagy hogy a tanár meglátja a szemedben a kétségbeesést és megkönyörül rajtad), és persze elkerülhetetlen a tanárok elvárásai című fejezet vagy a tanár–diák viszony. Úgyhogy merüljünk is kicsit bele a témába.

dv1453015 (1)

Kezdjük az egyik leggyakoribb kérdéssel! Magolás kontra gondolkodás. Tudom, a legtöbb kortársamnak az lenne a válasza: köszi, egyik sem, inkább elmegyek a WestEnd mekibe a haverokkal. Persze ezzel nincs semmi baj, főleg ha a sajtburger titkos összetevőiből szeretnél érettségizni. Komolyra fordítva a szót: személy szerint én jobban preferálom a gondolkodást. Sokkal kevesebb időt vesz igénybe, és ami még fontosabb, talán évek múlva is emlékezni fogsz rá. A magolás csak egy ideiglenes tudás, elszáll, mint a nagy szavak. Azt hiszem, ebben a tanárok segítségére is szükség van, hagyniuk kell, hogy saját gondolatainkat is belevigyük egy-egy témába, nem kell annyira határokat szabni. Persze többfajta tanár van, mindegyik máshogy látja a dolgokat. Van az a típus, aki már annyira lazán veszi a dolgokat, hogy a jegyeid kiemelkedőek anélkül, hogy akár egyszer is kinyitottad volna a könyved, és van, akinél már november elején szétesik a könyved, annyiszor fellapoztad. Egyik sem az igazi, de hát mint tudjuk, ez nem kívánságműsor.

A tanár–diák viszony is változó. Biztos mindenkinek van olyan tanára, akit imád, mert vicces, nem olyan szigorú, és bármikor fordulhat hozzá, ha segítségre van szüksége. És az is biztos, hogy mindenkinek van olyan tanára is, akit legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. Nos, ezzel kapcsolatban annyit mondanék, ne tegye, mert akármennyire kibírhatatlan az éveknek tűnő 45 perces órája, biztos, hogy ezerszer jobb, mint a fiatalkorúak börtöne.

Véleményem szerint az, hogy milyen a tanárod, illetve milyen a kapcsolatotok, nagyban befolyásolja, hogy állsz a tantárgyhoz. Mondok egy példát. A kémia, hogy szépen fogalmazzak, soha nem tartozott a kedvenceim közé, de mondhatom úgy is, gyűlöltem, és azt gondoltam, úgysem lesz rá szükségem, akkor meg minek tanuljam. Persze ez egy jóval fiatalabb és tudatlanabb énem volt, ma már tapasztaltabb vagyok, és azt kell mondjam, ennyi idő eltelte után is így gondolom. De ennek ellenére olyan remek tanárom van, hogy megszerettem a kémiát. Számomra is hihetetlen és furcsa, hogy ezt így kijelentem, de ki merem mondani, szeretem a kémiát. Vigyázat, vannak kivételek! A fizikát is utáltam, és mindig is utálni fogom, még akkor is, ha Brad Pitt jön be megtartani az órát. A fizika a legaljasabb tantárgy! Csak egy percre nem figyeltem az órán, és megragadta az alkalmat, hogy a földbe tiporjon. Szerintem nem kell leírnom a dolgozatra kapott érdemjegyet.

Ennyi szerintem elég is erről a témáról, ez csak az én véleményem, nem biztos, hogy egyet is értetek. Mindenesetre remélem, tetszett ez a kis cikk.

Simon Sára