RAJTOL A KECSKENEWSÁS!

IMG_20140714_161413

Összeállt az első turnus szerkesztősége. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Merthogy kevesen vagyunk, indokolatlanul. Persze nem csüggedünk, mert legalább aki velünk van, az nagyon ott van. Tehát nagyon ott vagyunk. Mindannyian. Kollektíve.

Lederer Balázs

Egy tér-idő kontinuumon átívelő féregjáratba kerülhettem: először, még kölyökként, én voltam a KecskeNEWSás gyermeke; itt, a PEOPLE TEAM-ben szerettem bele a zsurnalizmusba. Lám, most pedig ő lett az én gyermekem. Ez ugyan több szempontból is aggályos lehetne, de szerencsére a KecskeNEWSás hús és vér helyett gondolatokból, tintából és papírból áll össze. Szóval minden rendben.

A balkáni Hunter S. Thompson vagyok, káros szenvedélyek és (egyelőre) Pulitzer-díj nélkül. Év közben egy népszerű online kulturális magazin környékén látok el szerkesztői teendőket, nyaranta pedig a KecskeNEWSás gyeplőjét tartom többedmagammal a kezemben. Ostor nincs, szeretet van és cukiság. Gyertek újságírni!

DSC_5041

Fónai Anna

Fónai Anna a nevem; ez egy adoniszi sor. Mármint a nevem. Ötödikben tudtam meg az irodalomtanáromtól, benne is voltam az időmértékes dolgozat egyik feladatában, ami azóta is büszkeséggel tölt el.

Egyébként szintén ötödikes korom óta töltök minden nyarat a PEOPLE TEAM-ben, ahol addig váltogattam a szekciókat, amíg rátaláltam arra, ami a legközelebb áll hozzám: az újságírásra. Attól kezdve nem lehetett kirobbantani innen, igaz, nem is nagyon próbálták. Szerves részt vállalok a nyomtató elleni harcban, és gondosan ápolom táborunk szócsövét, a KecskeNEWSást. Szeretem az illatokat, a történelmi magazinokat, függőágyakat, és ezek kombinációit!

DSC_5038

László Livus

László Lívia vagyok, de itt mindenki csak Livusnak hív. Az újságírás minden évben kacérkodik velem, és én annak rendje-módja szerint elcsábulok; először csak két hetet szántam rá, aztán teljesen rabul ejtette a szívem, és három turnuson át írtam a KecskeNEWSásnak. Idén egy egészen más helyzettel, pozícióval ismerkedem: újságíró mókus vagyok (segítek a főszerkesztő úrnak, a tábori magazin megjelenéséhez járulok hozzá, azaz szerkesztek, tördelek, stb.).

Orvosnak készülök, és három fő hobbim van: az újságírás, a közgáz és az ifiskedés (kisgimnazista gyerkőcöket mentorálok, és játékokat, pl. kviddicset szervezek nekik). Év közben is foglalkozom a kedvenc médiumommal: egy online magazinnak írtam ősszel, a tábor végeztével pedig egy Forma–1-es dokumentumfilmet fogok lektorálni és menedzselni.

És íme pár teljesen komolytalan információ rólam: sokszor elpirulok, vagy inkább mélybordó árnyalatot ölt az egész fejem. Szeretnék egy medve-, mosómedve-, róka- vagy pingvinfarmot. Semmilyen racionális indokom nincs erre, simán csak cukik. A kedvenc gyümölcseim a banán és a málna. Imádom, ha valaki befonja a hajam, megmasszírozza a hátam vagy rám mosolyog. Ezenfelül kellemesen bizsergető érzéssel tölt el a frissen nyírt fű és a régi könyvek illata.

DSC_5031

Pongrácz Samu

Sziasztok!

Samu vagyok, 13 éves, fiú. Első évemet töltöm a PEOPLE TEAM táborban. Ezen a héten én leszek az egyik újságíró a KecskeNEWSásnál.

Elég csontos gyerek vagyok, de sokat sportolok, például a világ egyik leghíresebb sportját: a baseballt. Nagyon szeretek főzni; ha nagy leszek, gasztroblogger szeretnék lenni.

Kerek szemüvegem miatt naponta szólítanak Potternek. Néha idegen emberek is, mint például múltkor egy plázaőr, vagy gyerekek, akiket nem ismerek, sőt egyszer egy idegen nagymama is. Szeretek sokat beszélni, de van, hogy én sem tudom, miről magyarázok. Nem nevezném magam ,,menő manónak”, de ez nem is baj, hiszen mindenki más annak tart.

Mondtam, szeretek sokat beszélni, írásban is, úgyhogy egy kicsit írok a baseballról. Ez az a sport, aminek talán még a legprofibb játékosok sem tudják az összes szabályát, mert annyi van. Mindenki kérdezi, hogy dobó vagyok, ütő, vagy futó? Úgyhogy nyissátok ki a fületeket: ezt a hármat az összes játékos csinálja.

Ez lennék én, Samu.

DSC_5037

Sándor Timi

Hali! A nevem Timi, nemsokára 16 éves leszek. Már ötödik éve vagyok a PEOPLE TEAM-ben, újságíráson pedig életemben először.

Nagyon érdeklődöm a keleti kultúra, főleg Japán iránt (gondolom, vágjátok az ilyen anime-manga fajtájú arcokat). Nagyon szeretek történeteket és novellákat írni, többek közt ezért gondoltam arra, hogy kipróbálom magam az újságírás terén. Ja igen, még a rockzenét is kedvelem. A rock az jó.

A stílusomat nem tudnám jellemezni; nem igazán követek semmilyet sem (csak hogy tisztázzuk, nem vagyok #swag-páwa-yolo életérzésű emberke, sőt, kifejezetten nem rajongok értük), így hát nem ecsetelném a kinézetem. Viszont eléggé furcsán tudok írni és beszélni, ha akarok, ez pedig néha ahhoz vezet, hogy az emberek visszakérdeznek, mit is szeretnék pontosan mondani.

Most elgondolkoztam. Ha definiálni kéne, milyen irányzatot is képviselhetek? Áh, leszek Timi. Felvésem a bakancslistámra, hogy le kell védetnem a Timi-stílust.

Nagyon közvetlen és barátságos vagyok, viszont ha valaki ok nélkül utál, annak általában később adok rá okot is. Könnyen tudok ismerkedni, és szeretek beszélgetni – nagyjából mindenről.

Nos, ez lennék én, örültem a (virtuális) találkozásnak!

DSC_5036

László Julcsi

Sziasztok! Julcsi vagyok; alacsony, hosszú, barna hajú lány. Szeretem dolgok: galambok, szeplők, ősz. Nem szeretem dolgok: meleg, párás levegő, hirtelen történések, amik vizes ruhával/arccal fenyegetnek, olyan billentyűzet, aminek túl nagyok a gombjai… mint például ez itt előttem.

Már ötödik éve fuvaroznak le a szüleim lelkiismeretesen a PT-be, de ez az első alkalom, hogy több ideig maradok két turnusnál. Számomra ez hatalmas lépés, végre nagylánnyá serdültem, és mint minden rendes nagylány, én is elmentem újságírásra.

Van egy macskám, Figaro. A neve kicsit megtévesztő lehet, de lánycica. Azért kapta ezt a nevet, mert pont úgy néz ki, mint a Pinocchióban a macska. Cseles, ugye?

Hat éve zongorázom, de csodás játékom olyannak hat, mintha csak négy éve sínylődnék. Bár nincs sok zenei érzékem, mindig szívesen múlatom az időt dudorászással, amihez természetesen tánc is társul. Különös módon koordinációs képességeim sem kimagaslóak, így nem túl élvezetes huzamosabb ideig nézni engem.

DSC_5033