PATRIK, A SZTÁR

paccc

Most nem a Spongyabobból ismert Csillag Patrikról van szó, hanem a mi jól ismert céltáblatetkós, fejkendős mókusunkról.

KecskeNEWSás: Hogyhogy a PEOPLE TEAM?

Patrik: Tanulni jöttem a gyerekektől.

KN: És mókus vagy tanár vagy?

P: Sosem voltam táborozó, egy barátomtól hallottam róla, aki sokat járt ide, és gondoltam, jó próba lesz. Írtam Aternak, hogy jöhetnék-e, és hát jöttem. Először kismókusként, 3 évvel ezelőtt, aztán tavaly mókus voltam, és most is mókus vagyok.

paccc

KN: Hány hétre szoktál jönni?

P: Eddig két heteket vállaltam, idén most már végig maradok.

KN: Király. És tanárként nem próbálnád ki magad valamikor?

P: Nem. Szeretek vezetni, szeretek irányítani, de jelenleg nem érzem magam elég érettnek, hogy tanári feladatokat vállaljak.

KN: Melyik csapatot vezeted most?

P: Most a sötétkékeket; a csapatnevünk pedig Kékszakállú Izlandi Pónik, röviden csak KIP.

KN: Miért pont Kékszakállú Izlandi Pónik?

P: Hát, sziget, mint Izland (Iceland – island), póni, mint állat és mivel sötétkékek vagyunk, így a kékszakállból jött a szakáll. Ezt mind a gyerekek találták ki, kreatívak.

KN: Azok!

P: És mindig meglepnek, ezért is jó itt lenni.

KN: Szerinted milyen karakterű gyerekek vannak itt?

P: Vegyes. A 7 évestől a 17-ig minden van, minden stílus megtalálható. Félénkek, szószólók. Van itt minden krémje-levese az életnek, és látni évről évre a fejlődést az itt lévőkön, hát az csodálatos. Kinek merre fordul az idő, és milyen gyorsan nőnek…

KN: Szerinted neked milyen a karaktered?

P: Megfigyelőnek tartom magam, és vezetőnek. Gyakran vállalok szószólói és hangos feladatokat. Szívesen állok a csapat, illetve a dolgok élére, meg útmutatást kiadni azok számára, akik éppen nem csinálnak semmit sem.

KN: Milyeneket? Menjenek ők is játszani, vagy hogy érted?

P: Ha munkatárs, akkor végezzen valamilyen feladatot, mert az a jó, ha valaki keresi a munkát. Viszont ha valaki kerüli, az meg értelemszerűen nem helyes. A gyerekeket pedig, ha egyedül ülnek, bevisszük valamilyen csapatba/csoportosulásba, hogy kezdjenek ismerkedni, barátkozni, és nem lesznek magányosak. Vagy ha csapatprogram van, egyszerűen visszavisszük a csapatba, és akkor velünk dolgozik együtt.

KN: Volt már olyan, hogy egy diákod meglógott egy csapatfeladat elől?

P: Természetesen, de hát ez mindig ilyen. Mindig van egy-két lógós, főleg az idősebbek között. Eltévednek, nem figyelnek, előfordul az ilyen. De attól még megy tovább minden.

KN: Remek. Tényleg, hogyhogy „Patri” lett írva a kártyádra?

P: A regisztrációnál elírtam a nevemet, és elfelejtettem a “k”-t odaírni. Egészen korán volt, amikor regisztráltam.

KN: Fáradt voltál még, gondolom.

P: Igen, az ágyból, telefonon keresztül regisztráltam.

KN: Milyen feladatokat látsz el?

P: Hát, én ezt úgy szoktam mondani, hogy „itt a táborban etetek, itatok, keltetek, altatok, életben tartok, és közben mosolygok”. És ezt hetekig bírom.

KN: Kismókusként mik voltak a feladataid?

P: A „Hol volt, hol nem volt” játékkal altattam, merthogy én 21 évesen jöttem, szóval a korkülönbséggel nem volt baj. Az első pár napban ugyan még nem, de aztán ráálltam, és akkor én is bementem a szobákba, és pillesztettem. De ez általában nem így szokott lenni, mivel a kismókusok 17-18 évesek, és ezért nem altathatnak.

KN: Szóval korkülönbség… A gyerekek először hogy reagáltak rád?

P: Nem ismertek. Nem is tudták, hogy ki vagyok, és ezért próbáltam ismerkedni, a végére meg is hatódtam, amikor jöttek elköszönni, és ölelgettek, meg mondták, hogy hiányozni fogok. Ez így volt tavaly, meg tavalyelőtt is, és idén sem várok ennél kevesebbet.

Sándor Timi